Csak, hogy a legszebb képet és érzést képzeljük magunk elé: Ki nem tudná elképzelni magát otthonában, tetőkerti teraszába egy csodálatos napos hétvégén?
Nincs olyan illető, aki ezt a kérdést nemmel válaszolná meg. Nincs olyan illető, aki nem lenne szívesen szereplője a fenti leírt képnek. De van-e olyan illető, aki pontosan belegondolt már abba is, hogy milyen munkálatok kellenek ahhoz, hogy biztonságosan töltsük időnket azon a teraszon?
Természetesen ez egy idilli példa volt arra, hogy mikor szükséges alkalmazni a szigetelési rendszerek egyik, vagy másik műszaki megoldását, azon belül is a járható és nem járható tetőszigetelést.
A lapos tetők két fajta csoportba sorolhatóak a használatuk szerint. Az egyik az úgynevezett járható terasz, parkoló vagy zöld tetők. A másik pedig a nem járható tetőfelületek, melynek felső szigetelési rétege közvetlenül ki van téve az időjárás szélsőséges megnyilvánulásainak, és a nap káros UV sugarainak. E szerint különböztetjük meg a járható és nem járható tetőszigetelést is.
A járható és nem járható tetőszigetelés anyagai között alapvető különbségek is vannak, különös tekintettel arra, hogy a szigetelésre kerülő további rétegrend és a használat milyen terhelést okoz elsősorban a hőszigetelés anyagát és teherbírását illetően. Természetesen ezek a műszaki ismeretek napra készek a szigetelések szakszerű kivitelezéséhez, professzionálisan megfelelő tapasztalattal és szaktudással rendelkezünk.
A járható és nem járható tetőszigetelés között alapvető különbség az is, hogy a járható tetők különleges változatát képezik a járművel járható tetők, amelyek a tetőszigetelés felett még útpályaszerkezettel is tudnak rendelkeznek. Ilyenek lehetnek, például azok az úgynevezett parkolótetők, amelyek alatt beépített, hasznosított tér van.
El tudják képzelni, hogy egy-egy ilyen tökéletesen alkalmazott, az igényeknek megfelelően kialakított járható és nem járható tetőszigeteléssel mennyi plusz helyet és hasznosított területet tudnak létrehozni?
